Kiskunhalas

 

Szülővárosomról egy pár szót!

 

Tartalom:

  A pár szó

  Történelem

  Vissza a kezdő oldalra

 

 

 

A pár szó:

Kiskunság déli részén, a Duna - Tisza közötti homokhátságra települt.

A lakosság száma 32000 fő.

Gazdaságában a mezőgazdasági termelés a számottevő.

Jellegzetes a homoki szőlő- és gyümölcskultúrája, híres borai

Halas a szőlő és a bor városa.

A mezőgazdaság mellett az ipar a fiatalabb foglalkoztatási ág. Kiemelkedő energia kincs a Halas környéki földgáz készlet.

Jelentős idegenforgalmi érdeklődésre tarthat számot a gyógyhatású termálfürdője. A Thorma János Múzeum a város múltjának sok érdekes emlékét őrzi. A Csipkeházban a művészi "halasi csipke" legszebb darabjai láthatók.

Hild-díjas város.

A környék kulturális központja, iskolaváros.

Vonzó kiránduló- és üdülőhelyek a városhoz közeli Sóstó és Fehértó, a kempingezők és a horgászok paradicsoma. Szállodái, hangulatos éttermei, tájjellegű finom ételekkel, italokkal várják az idelátogatókat. Központja az utóbbi évtizedekben nyerte el városias jellegét. Gyorsan fejlődnek az új kertes lakótelepek. Utak, terek, ligetek, szép szobrok, klasszicista református templom, a Szilády Áron Református Gimnázium neoreneszánsz épülete.

Az idegenforgalom fejlődését segíti, hogy a füves, bokros puszta apró szépségei, egyes növény és állatritkaságok Kiskunhalas környékén is megtalálhatók. Ezenkívül a 46° C-os gyógyvízéről ismert ország és ma már világszerte.

Vissza az elejére

Egy kis történelem

Közkeletű rövid elnevezése Halas. Ez a név a régi idők halbőségének és egyúttal a város melletti egyik tónak (Halas-tó) az emlékét őrzi. A város címere pontosan utal a nevére, mert a címerpajzson fegyveres kiskun vitéz áll három hal fölött. A XVII. században még hal és vízililiom szerepelt a címerben, a mai formát a XVIII. század közepétől használják.

Ezen a tájon megtelepedtek már a különböző őskori kultúrák népei is. Az időszámításunk kezdetét követő századokban szarmaták, hunok germánok, majd 568-tól avarok éltek itt. Árpád fejedelem vezetésével a magyarok foglalták el a Kárpát-medencét 895-ben. A kereszténység felvétele és a feudális állam létrehozása lehetővé tette a magyarság beilleszkedését Európába.

Kiskunhalas környékén több X-XII. századi falu létezett, de nevük nem azonosítható. A későbbi pusztítások miatt a város középkori történelme alig ismert.

1241-ben ezt a vidéket is feldúlták a betörő tatárok. Magyarországra 1246-körül betelepített hét kun nemzetség közül a Csertán nemzetség vette birtokába Halas környékét. A kun szállások Halas-szék közigazgatási és bíráskodási egységhez tartoztak. A kunok két-két és fél évszázad alatt beolvadtak a magyarságba. Ebben az időszakban lett Halas város, pontosabban mezőváros (oppidum). Zsigmond idejében királyi tulajdon volt, s élvezte mindazokat a kiváltságokat, amelyeket a "kun múlt" által sikerült érvényesítenie. Később azonban földesúri fennhatóság alá került: előbb a Hunyadiak, aztán az Enyingi Török család, utánuk a Paksyak birtokolták.

A török megszállás időszakában többször került végveszélybe a környék, kétszer is elpusztult. A leggyászosabb évek 1566, 1596, 1683-1699. A hajdani települések lakói védettebb területekre, városokba, mocsarak szigeteire húzódtak. Halas 1566 után évekig, 1596-tól 1626-ig lakatlan volt. A szomszédos falvak soha nem települtek újra. Halas fennmaradását segítette, hogy szultáni város (hász) kiváltságot kapott. Mivel azonban szultáni birtok lett, az újra telepítést a berendezkedő török hatalom is szorgalmazta, sőt bizonyos kedvezményeket élvezett a korábbi állapotokhoz képest. Nőtt a területe is, mert hozzácsatolták a környező elnéptelenedett falvak földjeit, és jelentős fejlődésnek indult a város önkormányzata is. Szabadon terjedt a reformáció, amely később is meghatározta a város szellemiségét. Az elöljárók ekkor már a török hatósághoz fordultak jogorvoslásért, a felvidéki végvárakból be-betörő és sarcoló magyar katonák ellen pedig egy-egy várkapitány oltalmát szerezték meg.

A török kiűzése körüli időben a német hadaktól szenvedett sokat a lakosság, viszont a Habsbusrg- hatalom megszilárdulásának időszakában szerencsésebben alakult a sorsa, mert a város jogi helyzete is megváltozott. Lipót közvetlenül a nádor fennhatósága alá rendelte a többi Kiskun településsel együtt.

Bár 1690 körül többször megerősítették a jászkun kiváltságokat. 1702-ben mégis elzálogosították a Jászkunság (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) területét és a német lovagrend birtoka lett, ezzel ismét jobbágyi alávetettségbe került. A kiváltságok visszaszerzése 1745-ben önmegváltás (redemptio) révén sikerült. Nyakas protestáns magatartása miatt Halas 1754-ben elveszítette a Kiskun kapitányság székhelye rangot.

A Rákóczi-szabadságharc, hadi eseményei közül azt a tragikus fordulatú, sok kuruc áldozatot követelő ütközetet tartja számon a helyi emlékezet, amely a város határában zajlott. Az 1848-49-es szabadságharcban a halasiak is részt vettek, sőt érdemeket szereztek a szenttamási és szabadkai ütközetben.

A XVIII. század a szerény fejlődés korszaka. Az elődöknek sok nehézségen - gyenge talaj, futóhomok, szárazság, mocsarak, járványok - kellett úrrá lenni. A XIX. század második feléig leginkább a külterjes szarvasmarha- és juhtartás biztosította a megélhetést. A XX. század elejétől egyre növekszik a szőlő és gyümölcstermesztés jelentősége. Országszerte ismert az itt termelt kiffer körte és a halasi homoki bor. Az élelmiszeripar köréből a malmokon kívül a baromfi, tej, gyümölcs feldolgozást és exportot kell említeni. A kereskedelem és az árutermelés fejlődését elősegítette, hogy a Budapest - Belgrád vasúti fővonalat Kiskunhalas érintésével építették meg.

A századfordulón a gazdasági fellendülés és társadalmi modernizáció, építkezési hullámot eredményezett. A kevés korábbi barokk és klasszicista épület mellett sorra épültek a modernebb középületek és polgárházak.

Miután a török időkben elnéptelenedett falvak területével Halas a történelmi Magyarország hatodik legnagyobb határú város lett, jelentős közigazgatási változást eredményezett Pirtó (1947), Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana (1952) önálló községgé válása és Tajó, Bodoglár puszta Kiskunmajsához csatolása (1972). A nagy halasi határ mezőgazdasági műveléséhez a XVIII-XX. században szükségszerű volt a tanyák létrejötte. A XX. században már a lakosság 50%-a külterületen élt. A szocialista korszak éveiben azonban a tanyák száma megfogyatkozott. Napjainkban a tanyák életlehetőségei javulnak. Új jelenség az üdülőtanyák, a tanyai turizmus megjelenése.

Vissza az elejére

 

 

Pár kép Halas életéből.

Elérhetsz:

Pepe.hu@Usa.Net

 

Vissza a főoldalra

 

 Utolsó javítás: 1999-09-25. Write by Pepe